English version
 
 
 
 
Csipke Camp 2012
Csipke Camp 2012
Rhythm Addiction - USA Concert tour 2008
Rhythm Addiction
Őrkőiek Budapesten
Őrkőiek Budapesten
Táncház muzsika Mezőségről
Táncház muzsika Mezőségről
Gazsa Band live in USA
Gazsa Band live in USA
Budapesttől ... Kommandóig
Budapesttől ... Kommandóig
Gázsa: Erdélyi népzene
Gázsa: Erdélyi népzene
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Bodzafa együttes: a "Panek Katié"
Budapest Táncegyüttes: Csárdás!
Budapest Táncegyüttes: Csipkerózsika
 
 
 

Buli a szülőknek is
Rostás-Péter Emese, Krónika, 2006. február 19.

A harmincéves táncházat ünnepelték szombaton Kolozsváron.

Kétszintes mulatsággá alakult estére a kolozsvári táncház 30 éves születésnapjára szervezett szombati ünnepség a Tranzit Házban. A zsúfolt földszinten egymást váltották a zenekarok, a pihenőjük idején pedig az emeleti kávézóban biztatták őket muzsikálásra a kötetlenebb mulatságot választó táncházasok. Sokan és sok helyről érkeztek az évfordulóra: a fiatalabbak - huszonévesek és hamincasok - apró gyermekekkel, az idősebbek már felnőtt fiaikkal, lányaikkal jöttek el.

Utóbbiak nagy hányada Magyarországról vagy akár a tengerentúlról tért haza ebből az alkalomból. A kolozsváriak, illetve a hajdani kolozsvári diákok közt számos sepsiszentgyörgyi arcot is fel lehetett fedezni: az évforduló napján a Háromszék Táncegyüttes is fellépett a városban.
Az össznépi mulatság előtt gálaműsoron léptek fel az ünnepelt zenekarok: az elsőként megalakult Bodzafa, amelyet hatan képviseltek ezúttal: Papp István Gázsa, Székely Levente, Panek Kati, Kostyák Alpár, Kelemen László és Porzsolt Antal; a néhány hónappal később alapított Ördögszekér és a Regősök, valamint az 1990 után létrejött együttesek, a Tüske és a Tarisznyás. A sort a magyarlapádi Pirospántlikás egészítette ki: a hagyományőrzőnek számító zenekar idősebb tagjai kolozsvári diákéveik alatt ismerkedtek meg a táncházzal.

A közösség és szervezői

Az évforduló nemcsak a mulatságra, de akár konferenciának beillő szakmai beszélgetésre is alkalmat adott. Pávai István népzenekutató irányításával a mozgalom alapító tagjai fejtették ki véleményüket a kolozsvári, illetve az erdélyi táncház múltjáról és jelenéről, a továbblépési lehetoségekrol. Kolozsváron most már közel két éve nincs heti rendszerességgel táncház, jelenleg a Heltai Alapítványnál gyűlnek össze havonta egyszer a műfaj kedvelői. A meglehetősen elméleti síkra terelődött beszélgetés során a résztvevők ennek okait is megpróbálták feltérképezni. Valamennyien megegyeztek abban, hogy a diktatúra nyomása alatt felvirágzó mozgalom - amely akkor divattá válhatott, hiszen újdonságnak számított - folytatásának új kereteket kell találni. Harminc évvel ezelőtt a zenekarok gyűjtötték a vonzáskörükbe a néptánccal ismerkedőket, ma már ilyen spontán közösségszerveződésre nem lehet számítani. A beszélgetés során két megoldás fogalmazódott meg: a közösségeket - akár osztályközösségeket - támogatni lehetne abban, hogy táncházat szervezzenek, illetve egyes intézmények "a háttérirányítást" vállalhatnák fel. Ez utóbbira említett sikeres példát Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója: szerinte a sepsiszentgyörgyi táncházasokat nem zavarja, hogy a bulik kereteit az együttes biztosítja. Ezekre a keretekre, feltételekre azonban mindenképpen szükség van - még akkor is, ha akad ellenpélda, hiszen Szamosújváron, Nagyváradon egy-egy összeszokott csapat évekig megelégedett a magnós táncházzal is. Könczei Csongor néprajzkutató szerint ma is a legfontosabb a zenekar - 2000-től 2004-ig azért működhetett a Zurboló-táncház a kolozsvári Tranzit Házban, mert a Zurboló táncegyüttes akkor még középiskolás diákokból álló zenekara muzsikált benne. Mikor az Albert Szilárd vezette, ma Tüske néven muzsikáló zenekar kivált az együttesből, a zenészek többé nem vállalták heti rendszerességgel a muzsikálást.

A profizmus útján

A megoldást a népzenei képzés jelentené, azonban iskolai keretek között nehézkes lenne megszervezni, hiszen Kolozsváron csak magyar és román tagozattal tudnák elindítani - vetette fel Kostyák Alpár népzenész, zenetanár. Többen úgy vélekedtek, hogy a népművészeti iskolákban van lehetőség ilyen jellegű tanfolyamok szervezésére. A kolozsvári utánpótlásról Könczei Csongor elmondta, újabb csapat van felnövőben: a Bogáncs táncegyüttes tagjaiból verbuválódott zenekar idéntől már gyerektáncház, később felnőtt táncház muzsikálását is vállalhatja majd. Hogy lesz-e igény rá egy-két év múlva vagy a távoli jövőben, fennmarad-e a táncház mint szórakozási forma - erre természetesen nem született válasz a beszélgetésen. Hogy az utóbbi évtizedekben milyen változásokon ment át a táncházmozgalom, annál több. Pozsony Ferenc vetette fel a mai táncház egyik paradoxonját: "A professzionalizmus árthat a táncháznak". Pávai István osztotta a véleményét, szerinte a táncházzal ismerkedőket sokszor elriasztja az, amit a színpadon látnak. Előfordul, hogy a legényesbe minden motívumot bezsúfolnak, ami fellelhető az archívumokban. Egyre több a profi a táncházakban, akik "letáncolják" a porondot, olyan rendet kérnek a muzsikusoktól, amit rajtuk kívül senki nem ismer - egyszóval nem figyelnek azokra, akik még csak most ismerkednek a népzenével, néptánccal.

Az "aranycsapat" akkor és most

Papp István Gázsa, a Bodzafa együttes prímása: "Minél öregebb egy zenekar vagy egy zenész, annál jobban sokasodnak az évfordulók, mindig akad alkalom az ünneplésre. Ha valaki előrukkol egy lemezzel, akkor a bemutatón 'összetalálkozunk'. Legutóbb Kallós Zoltán 80. születésnapján muzsikáltunk együtt. Annak idején jó baráti társaságot alkottunk, a mi osztályunk - a zeneiskola végzős osztálya - indította el a táncházat Kolozsváron. Körénk gyűltek azok az egyetemisták, akik magyar, és nem diszkós társaságra vágytak. Ebben a korban, húszévesen az ember könynyebben köt barátságot, és a mi esetünkben a barátság életre szóló maradt - mint a mellékelt ábra is mutatja, hiszen mindenki eljött. Szerencsésnek érzem, hogy egy helyen, egy időben voltunk sokan zenészek, akik mindannyian igényeltük ezt a fajta szórakozást. Untuk a magyar nótát, nem szerettük a Modern Talkingot. Ma már nem tudom, mi lenne a recept, hogyan működhetne tovább a táncház, annyira megváltoztak a körülmények."

Babos Csaba, régi táncházas: "Erre az alkalomra jöttem haza Kolozsvárra, találkozni barátokkal, ismerősökkel, mindenkivel, akivel a hetvenes évek végén együtt jártunk táncházba. Kolozsváron 1985-ben voltam utoljára 'igazi' táncházban, tavaly két ízben is ideutaztam az öregek táncházába, amelyet havi rendszerességgel egy vendéglőben rendeztek meg. Budapesten élek, és ott eljártam időről időre táncolni, de tavalyelőtt abbahagytam. A fiam viszont nagyon szereti ezt a muzsikát, odavan az újabb zenekarokért, sok felvételt készített velük. De azt tapasztalom, hogy egyre több nem ideillő dallamot is megszólaltatnak, és ezt egyáltalán nem tartom jónak. Nem figyelnek eléggé a népzene tisztaságára, nem úgy örökítik tovább a hagyományt, ahogyan kellene."

Panek Kati, a Bodzafa énekese: "Nagyon szerettem a nagyapámat, miatta kezdtem énekelni: láttam, hogy ezzel örömöt szerzek neki. Ő azt érezhette, hogy nincs idegenség, műviség abban, ahogyan énekelek, és tovább viszem azt, amit ő megfogalmazott a Magyarózdi toronyalja falumonográfia megírásakor. A fiatalok mindig lázadnak - a lányom egyelőre nem lázad. Én énekes vagyok, a lányom táncos, és együtt járunk táncházba. Ő az én korosztályommal, magam akár a tizenévesekkel. Ha valaki a gyerekét táncházba járatja, és a csemete beleszeret a népzenébe-táncba, akkor a szülő elérheti azt, hogy egy csapatban bulizhat a gyerekével. Ahogy Gázsa a lányával, Kostyák a gyerekeivel vagy én az enyémmel, de sorolhatnék akár húsz veteránt is az aranycsapatból. Esténként jókat táncolunk a lányommal. Ha valami kötelességmulasztás történik, a gyereknek az a büntetés, hogy az édesanyja elmegy - mondjuk - a szentgyörgyi néptánctalálkozóra, ő meg otthon marad."

Az eredeti cikk elolvasható a Krónika honlapján.

Vissza a sajtómegjelenésekhez


Laptető   Vissza