English version
 
 
 
 
Csipke Camp 2012
Csipke Camp 2012
Rhythm Addiction - USA Concert tour 2008
Rhythm Addiction
Őrkőiek Budapesten
Őrkőiek Budapesten
Táncház muzsika Mezőségről
Táncház muzsika Mezőségről
Gazsa Band live in USA
Gazsa Band live in USA
Budapesttől ... Kommandóig
Budapesttől ... Kommandóig
Gázsa: Erdélyi népzene
Gázsa: Erdélyi népzene
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Bodzafa együttes: a "Panek Katié"
Budapest Táncegyüttes: Csárdás!
Budapest Táncegyüttes: Csipkerózsika
 
 
 

Újra Amerikában!
FolkMagazin 2008. december

Idén nyáron újra Amerikába volt hivatalos a Gázsa zenekar. A korábbi turnékkal ellentétben, most nem a Budapest Táncegyüttest kísérő formáció utazott, hanem az immár 15 éve együtt muzsikáló, eredeti Gázsa zenekar, akinek szintén én vagyok a prímása. Árendás Péter brácsás mellett a két Liber fivér, Endre és Róbert a cimbalmos és bőgős az együttesben. Hozzánk csatlakozott, talán nosztalgiából is, Székely Levente prímás (főállásban diplomata), hajdanán a kolozsvári Bodzafás "bajtársam", aki a hegedülés mellett a konferálásban is jeleskedett. Neki volt köszönhető, hogy műsorunkat, amit a népzene ritmusvilágáról készítettünk, angolul sem volt nehéz megértetni az ott élő közönséggel. Egy alkalommal még franciául is konferált. Montrealban ugyanis ez a hivatalos nyelv, és ez is csak öt perccel a kezdés előtt derült ki, hogy nagyon nem lenne jó, ha angolul beszélne... Levente ezt is bravúrosan megoldotta. És természetesen ott volt velünk mindvégig Demeter Erika és Orza Calin is, az őrkői énekek és táncok jeles tudói, akik az előadássorozat után, a táborban a cigánytáncok mellett még magyarszovátit is tanítottak.

A Liber testvéreket, akik elfoglaltságuk miatt később jöttek, a turné első felében az Üsztürü nagybőgőse, Szász Lőrinc és (immár) "állandó munkatársunk", Szabó Dániel cimbalmos helyettesítette. Utóbbi rendszeres közreműködője a bandának. Velük Kanadában is megfordultunk, sőt még egy hétvégi Niagara Falls-i "Cifra"-tábort is végigzenéltünk együtt.

Chicagóba érkezésünkkor, meglepetésünkre, az ottani magyar közösség fogadást szervezett a tiszteletünkre, úgyhogy, az átállást rögtön megoldottuk egy éjszakai bulival. Aztán három előadás következett, amiből egy a város központjában tartott nagysikerű szabadtéri táncház, majd kikapcsolódásként ellátogattunk a híres blues-kocsmák egyikébe. Mondanom se kell, hogy pihenésre nem sok idő jutott.

Ezután elindult a turné. Bejártuk a keleti part jelentősebb részeit; az éppen akkor megáradt Mississippi partján fekvő St.Louistól, Pittsburghon és New Yorkon át Washington DC-ig. Egy kis kanadai kiruccanással megspékelve és a már említett ottani tábortól feltöltődve érkeztünk főhadiszállásunkra, Detroitba.

Az ezután kezdődő nyolc napos tábor, a Michigan állambéli Sauk Valley-ben jelentette mindannyiunk számára az igazi élményt. A tábort egy alapítvány működteti, az alapítvány tagjai a helyi Csipke táncegyüttes táncosai. Ezért hívják a tábort is Csipke-tábornak. És aki az egészet összefogja, mindenki csak úgy hívja: Sala.

Csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni a fogadtatásunkról, az emberek barátkozó-készségéről, nyitottságáról, a mindig nagyon jó hangulatról, az ötletes társasjátékokról, vagy az éjszakai extra-kajákról. Ez utóbbinak kicsit részese a feleségem is, aki különböző erdélyi specialitással lepte meg a táborlakókat, nagy sikert aratva. Ezért is köszönet, az igazi nevén Salamon Józsefnek, hogy lehetővé tette családom számára a táborban való részvételt. Mint ahogy azért is, hogy mindig azon munkálkodott, hogy mindenki jól érezze magát, mindegy, hogy ez mennyi plusz energiát, időt, pénzt vett igénybe. Ilyenek voltak a már említett pótvacsorák, vagy a délelőtti táncpróbák szüneteiben a szomjoltó friss gyümölcsök, persze ingyen. Nekünk zenészeknek "természetesen" mindig nyitva volt a sörcsap, de csinált olyan turpisságot is a turné folyamán, hogy a leendő házigazdáinkat előre felvilágosította a zenekar étkezési és (főleg) italozási szokásairól.

A turné folyamán megismert legtöbb vendéglátónkat viszontláttuk a táborban, ezért gyakorlatilag egy ismert közösségbe keveredtünk, ahol csak a barátságok elmélyítésén kellett fáradoznunk. Az idő (vagy más) megtette hatását, mert a tábor végére (talán) életre szóló kapcsolatok alakultak ki. Nehéz volt otthagyni ezeket a derék embereket, akik ugyanúgy, mint mi, boldogságukat és örömüket lelik abban, hogy miközben szórakoznak, ápolják és továbbadják a magyar népi kultúrát.

A 2008-as turné alkalmával két Gázsa Band CD is megjelent:

  • az egyik az Egyesült Államokban, a Csipke Alapítvány jóvoltából "Táncház-muzsika Mezőségről" címmel, ezen közreműködik még Major Levente prímás és Mohácsy Albert bőgős is;
  • a másikat a Folk-Európa gondozásában Magyarországon adtuk ki, ez tartalmazza a "Ritmus szenvedély" című koncert-programunkat, amit a turné során előadtunk.

Reményeink szerint a közeljövőben sort kerítünk ennek a műsornak az itthoni bemutatására is.

Papp István Gázsa

Vissza a sajtómegjelenésekhez


Laptető   Vissza