English version
 
 
 
 
Csipke Camp 2012
Csipke Camp 2012
Rhythm Addiction - USA Concert tour 2008
Rhythm Addiction
Őrkőiek Budapesten
Őrkőiek Budapesten
Táncház muzsika Mezőségről
Táncház muzsika Mezőségről
Gazsa Band live in USA
Gazsa Band live in USA
Budapesttől ... Kommandóig
Budapesttől ... Kommandóig
Gázsa: Erdélyi népzene
Gázsa: Erdélyi népzene
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Panek Kati: Ha nem szerettelek volna
Bodzafa együttes: a "Panek Katié"
Budapest Táncegyüttes: Csárdás!
Budapest Táncegyüttes: Csipkerózsika
 
 
 

A prímás, aki két országban is eljutott a szakma csúcsára. Beszélgetés Papp István Gázsával
INTERJÚ - Csodaszarvas folyóirat 2004

A múlt század hetvenes éveiig néhány zenekutatót, s más szakmabelit leszámítva kevesen tudták Magyarországon, hogy milyen is az autentikus magyar népzene, s a magyar lakosság jelentős része a mai napig nem tud különbséget tenni népzene, magyar nóta, cigányzene, újmódi lakodalmas dalok stb. között. A hatvanas évek végén zenész és táncos szakemberek egy csoportja (Martin György, Kallós Zoltán, Novák Ferenc, Timár Sándor stb.) nyitotta fel a pesti, városi fiatalok szemét, hogy még létezik élő magyar népzene és néptánc, annak is egészen archaikus és régi stílusú formái, méghozzá legnagyobb gazdagságában Erdélyben. A mezőségi Szék akkor még működő táncházainak mintájára budapesti táncegyüttesek rendeztek először ilyen jellegű összejöveteleket saját táncosaik részére 1972-ben. Még ugyanebben az évben a Bartók együttes volt az, amelyik megnyitotta kapuit a városi fiatalok előtt, s immár nemcsak a táncosok, hanem akárki beállhatott Szék táncait tanulni, amely élő zenére történt, az első pesti táncházi zenészek, Halmos Béla és Sebő Ferenc játékára.

A pesti táncházmozgalom beindulását öt évvel követték az erdélyi kezdetek. 1977-ben került sor az első olyan városi táncházra Kolozsvárott, ahol - a pestihez hasonlóan - többnyire zeneiskolai képzettséggel rendelkező városi fiatalok játszották az autentikus magyar népzenét, s tanították a táncokat az érdeklődő fiataloknak. Az első ilyen táncházban a Bodzafa együttes muzsikált. Ekkor még csak a tánctanítást vezette, de röviddel ezután már a zenekar tagja lett Papp István. Néhány éven belül már valószínuleg ő volt Erdély legismertebb táncházi prímása. A mai napig mindenki csak Gázsaként ismeri. Ezt a ragadványnevet úgy kapta, hogy már nagyapját is így hívták falujában, Magyarszováton - a cigányok nevezték el "gádzsó"-nak (idegennek, nem cigánynak), mert sokszor mulatott velük annak idején -, s amikor egy gyűjtőút során többször úgy mutatkozott be a falubélieknek, hogy "Gázsa Sándor unokája vagyok", ráragadt a név. Olyannyira, hogy ma már talán egy szakmabelit is zavarba lehetne hozni azzal, ha csak Papp Istvánként említeném, és nem tenném hozzá a Gázsát.

Gázsa lett tehát rövid időn belül az egyik legjelentősebb együttes, a Bodzafa prímása, s a másik kiemelkedő zenekarral, a Barozdával is gyakran muzsikált. A nyolcvanas évek első felében még lemezeket jelentethettek meg a főbb erdélyi táncházi együttesek Romániában, de a nyolcvanas évek második felére a diktatúra legsötétebb idoszakának beköszöntével nemcsak az ilyen lehetőségek szűntek meg, hanem, mivel lehetetlenné tették tevékenységüket, a zenészek sorra az ország elhagyására kényszerültek. Papp István Gázsa volt az, aki a vezető zenészek közül talán legtovább kitartott, de ezt ő se táncházi zenészként tehette, hanem mint a sepsiszentgyörgyi Vadrózsák együttes zenekarának vezetője. A kilencvenes évek elején aztán ő is elhagyta az országot, de szemben több zenésztársával, akik nyugaton telepedtek le, ő - annak ellenére, hogy felesége Kölnben élő családja miatt kínálkozott számára is a németországi letelepedés - Budapest mellett döntött. Korábbi zenekari társa, Kelemen László meghívására a Budapest Táncegyüttes prímása lett, s ezt a rangos pozíciót a mai napig tartja.

Gázsa nagy népszerűségnek és elismertségnek örvend táncházas és népzenei körökben. Azt is valószínűnek tartom, hogy - hosszú táncházas múltja, erdélyi gyökerei és a hivatásos táncegyütteseknél megkívánt sokféle népzenei dialektus miatt - talán ő rendelkezhet a legszélesebb népzenei repertoárral. Zenészi kvalitásai, igényessége is arra predesztinálnák, hogy széles ismertségnek örvendjen a magyar nemzet körében. Mégis, a műfaj médiában történő agyonhallgatása következtében - hasonlóan más jelentős népzenészekhez - a nem kifejezetten népzenei érdeklődésu emberek között - tapasztalatom szerint - méltatlanul alacsony az ismertsége. Ha például Írországban élne, s az ír népzenét művelné ilyen szinten, bizonyára az ország egyik sztárja lenne.

Ismerkedjünk meg tehát eddigi gazdag életútjával, s személyén keresztül egy kicsit az erdélyi táncházmozgalom történetével is.

Bár te már Kolozsvárott nőttél fel, anyai ágon felmenőid magyarszovátiak. Milyen gyakran jártál oda? Megérintett már iskolás korodban is a népzene? Vissza tudsz emlékezni arra, mikor döntöttél úgy, hogy ennek szenteled az életed?

Ha jól emlékszem, és jól emlékszem, egyáltalán nem döntöttem el, hogy népzenész szeretnék lenni, legalábbis iskolás koromban. 1977-ben harmadikos (ott tizenegyedikes) gimnazista voltam, amikor a városi táncházmozgalmat osztálytársaimmal elkezdtük Erdélyben, közelebbről Kolozsvárott. Gyerekkoromban a nyári vakációkat Magyarszováton, anyám szülőfalujában töltöttem, ott találkoztam először ezzel a zenével. Egy táncházféleségre emlékszem, ami egy udvarban volt, ahol cigányok muzsikáltak román vagy valami más zenét, és sok gyerek táncolt. (Ez még nappal volt, csak később jöttek a felnőttek, amikor már sötétedett). Aztán kiderült, hogy ez a "nem magyar" muzsika igenis magyar volt, ez az a bizonyos régi stílus, amit később a táncházakban fel kellett vállalnunk, még mielőtt veszendőbe nem megy. Én akkoriban magyar népzenének a rádiókban sugárzott magyar nótákat hittem.

A családodban mennyire volt hagyománya a zenélésnek? Milyen zenei tanulmányokat folytattál? A zeneiskolákban oktattak magyar népzenét, s "vevők" voltak erre az akkori fiatalok?

Az én szüleim egyszerű emberek, akik sokgyermekes családban nőttek fel nagyon rossz körülmények között (anyámnak tíz, apámnak hét testvére volt), iskolába se sokáig jártak, s hogy a földet meg tudják művelni, dolgozniuk kellett. A zenét viszont nagyon szerették, apám kiváló énekes hírében állt, fiatalkorukban sokszor felfordították a házat egy mulatság kedvéért, ahol gyakran még az asztalon is táncoltak. Nótáskedvű apám ezért is adott zeneiskolába hegedűt tanulni, hogy majd neki húzhassam, ha nagy leszek. Csakhogy én ezt a zenét nem szerettem. Mint minden fiatal, én is Omegát, LGT-t hallgattam akkoriban. Aztán jött az a bizonyos mozgalom...

Hogyan kezdődött a táncházi élet Kolozsvárott? Mennyit tudtatok az öt évvel hamarabb beindult magyarországi táncházmozgalomról? Egyesek úgy emlékeznek vissza, hogy tudtak róla, s annak szerepe volt az erdélyi indításban, mások szerint attól függetlenül kezdődött.

Mi tudtunk róla, hiszen annak kapcsán támadt az ötletünk az elindítására, hogy elolvastuk Siklós László Táncház című könyvét. Nekünk persze könnyebb volt, hiszen ott voltunk az élő néphagyomány kellős közepén. Valószínűleg ezért sem jutott az eszünkbe korábban, mert természetes volt, mondjuk, hogy a székiek viseletben járnak a nagyvárosban is, vagy hogy énekelnek és táncolnak a "sziki-parkban" minden csütörtökön, amikor szabad napjuk volt a Kolozsvárott cselédeskedő lányoknak. A könyv viszont elgondolkoztatott, és Könczei Ádám néprajzkutató unszolására, aki osztálytársunk édesapja volt, elkezdtünk gyűjteni járni, és rögtön létre is hoztuk Erdély első táncházát még '77 februárjában.

Hogyan kezdtétek megtanulni a népzenét, kitől, ki irányított titeket? Kallós Zoltán kezdettől ott volt a háttérben? Milyen nehézségeket okozott a klasszikus hegedülés után a népzenei hegedűjáték elsajátítása?

Kallós számomra valóban a háttérben volt, mert én már több hónapja muzsikáltam, amikor megismertem... Viszont később tényleg mindenben ő segített. Addig, az elején, az elindítás nehézségeit, a termek és engedélyek megszerzését, mindent Könczei Ádám járt ki. Amikor gyűjteni mentünk később, akkor segített Zoli bácsi, hogy hova érdemes menni, hol van lagzi, hol juhmérés, kik muzsikálnak és kiket érdemesebb inkább meghallgatni. Mi még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy válogathattunk 'Csipás', 'Icsány', 'Ilka' Gyuri, 'Neti' Sanyi közt. Magnónk persze nem volt, csak ha Zoli bácsi is velünk jött, így hát nem volt más mit tenni, beálltunk közéjük muzsikálni, úgy lestük le, amit és ahogyan muzsikálnak, mint ahogy ők tették ezt az ő idejükben. Az első és legnagyobb nehézség a hegedű megmarkolása volt, amit mi 11 évig másképp tanultunk. Hangszertanáraink nem is nézték jó szemmel, hogy pont akkor, az érettségi és felvételik előtt "rontunk el" mindent.

Ott voltál már az első táncházi együttesek megalakulásánál, vagy kevéssel késobb csatlakoztál? Hogyan lettél a Bodzafa egyik prímása? Tudnál mesélni a többi fontos erdélyi zenekarról is egy keveset?

A Bodzafáról csak annyit, hogy ez volt az első otthoni táncház-zenekar. 1977-ben alakult, akkor még nélkülem, de pár hónap után kettéoszlott (egyes tagjai alapították az Ördögszekér együttest), és az új Bodzafában, végig menve a "ranglétrán" (táncos, bőgős, brácsás) végül Székely Levente mellett, még az év nyarán én lettem a másik prímás.
A Bodzafával majdnem egy időben alakult meg a Barozda együttes Csíkszeredában. (A mai napig amolyan tyúk-tojás vita van arról, hogy ki volt az első; egy biztos, az első táncházat mi tartottuk Erdélyben, 1977 februárjában.) Ők a táncház-muzsikálás mellett sokat koncerteztek, és behatóan foglalkoztak a régi-zenével is. A két együttes között nagyon jó volt mindig a kapcsolat, személy szerint nekem a mai napig ők a legjobb barátaim (a zenészek közül). Annak idején sok időt töltöttünk együtt, muzsikáláson kívül is. A székelyudvarhelyi táncháztalálkozókon - ezeket Romániában már éppen tiltották be, amikor Magyarországon még csak az elsőt rendezték - általában együtt zenélt a két banda, de sokszor vállaltunk esküvőt is együtt. Az alapító tagok: Bokor Imre (hegedű), Pávai István (brácsa) és Simó József (bőgő). Pávait távozása után előbb a Bodzafát is megjárt Kostyák Alpár, majd Toró Lajos váltotta. Egészen 1986-ig tartott így, ekkor a Barozda zenészek (az akkori tagok) egy év leforgása alatt, családostól Svédországba disszidáltak. Énekesük Györfi Erzsébet volt, aki a kilencvenes évek elejétől Németországban él.
Az Ördögszekér, mint szó volt róla, a Bodzafa kettéválásából jött létre. Sepsi Dezső, aki előzőleg még a Harmat együttesben is játszott, megunta a kontrázást és "átment prímásba", Sinkó András lett a brácsás, aki évekkel később úgyszintén beleunt a mellékszerepbe, és megtanult hegedülni. A bőgős, Könczei Árpád viszont a tánc miatt hagyta ott ezt a "nagy hangszert".
Székelyudvarhelyen a Venyige együttesnek volt táncháza. Velük ritkábban (évente a táncháztalálkozókon) találkoztunk, pedig még közös lemezt is adtunk ki a bukaresti Electrecordnál. Ez a lemez arról ismert, hogy megcserélték a címkéket a lemezen, és ahol szenterzsébeti szól, ott a címke szerint mezőséginek kellene lenni és fordítva... Szomorú hír, hogy prímásuk, Tárkányi János már nincs köztünk. Bőgősük, Fodor Béla szintén Svédországban él, brácsásuk, Szép Gyula ma Kolozsvárott az RMDSZ-nél dolgozik, de még muzsikál és tánctáborokat szervez.
Marosvásárhelyen 1978-ban kezdődött a táncházi élet a Regösök zenekar ingázásának köszönhetően. Kolozsvárról jártak le minden héten egyetemi éveik alatt. Tóth István mellett Kostyák Attila prímás és a Harmat együttes frontemberei, a Zakariás testvérek alkották a zenekart.
Több zenekar a tagok egyetemi tanulmányainak befejeztével szétszéledt, s csak a Bodzafa és a Barozda maradt meg hosszabb távon. A Barozda zenész tagjai 1986-os kitelepülésük óta Svédországban továbbra is együtt muzsikálnak, a Bodzafa pedig alkalmi fellépésekre és lemezfelvételekre összejön, azóta is változatlan felállásban.

Úgy tudom, kezdetben - szükségből - még táncot is tanítottál. Mennyire fontos, hogy egy népi tánczenét játszó zenész tudjon táncolni? Szeretsz táncolni, s ha igen, van rá alkalmad, vagy ilyen eseményeken mindig a színpadon kellett ülnöd?

Fontosnak tartom, hogy egy népzenész táncolni is tudjon, mert így könnyebben tud tánc alá muzsikálni. Hogy mennyire szeretek táncolni? Amikor olyan a hangulatom, előfordul nagyritkán, hogy beállok a táncba, bár nem szeretek leizzadni társaságban. Most, hogy a lányom megnőtt, és pár éve a Bihari együttesben táncol, már nem csak rajtam múlik, hogy akarok-e táncolni. Neki nem tudok nemet mondani.

Magadat szigorú, igényes, kemény munkát követelő zenekarvezetőnek tartod, vagy más tulajdonságok jellemeznek? Mennyit kellett a kezdetekben próbálásra fordítani, s mennyi időt tesz ez ki mostanában?

Igen, igényes zenésznek tartom magam, fontos, hogy mindenki komolyan vegye a zenélést. Sokat adok a tisztaságra, a precizitásra a közös zenélésben. A kezdetekkor még naponta próbáltunk a Bodzafával, de itt a Budapest Táncegyüttes hivatásos zenészeként minden nap kezünkben van a hangszer, ezért többnyire csupán megbeszélés tárgya egy-egy új fellépés zenei összeállítása. Mint zenekarvezető, rajtam áll vagy bukik, hogyan tudok kommunikálni muzsikálás közben a zenészeimmel. Én intem be őket, a végén meg le, a tempókat is én adom, és hogy mikor váltunk dallamot, meg hogy mit hányszor játszunk, az is lényegében tőlem függ. Az a fontos, hogyan tudunk egymással kommunikálni muzsikálás alatt.

Miből állt a táncházi repertoárotok kezdetben? Gondolom, a széki és egyéb mezőségi, kalotaszegi, Küküllő menti anyag dominált, hiszen az volt a közelben.

Természetesen, mint az erdélyi táncházmozgalom úttörői, mi is a széki muzsikával kezdtük, mint a magyarországi társaink öt évvel előtte. A Lajtha-gyűjtés adott volt, abból próbáltuk a lejegyzéseket zenére váltani. (Persze ez nem is hasonlított a széki muzsikára. Csak miután eredetiben is hallottuk, akkor lett székiszerű.) Az első táncházakba székieket vittünk, de amikor Mérából, Visából, Magyarszovátról is megjelentek a Kolozsvárott dolgozó fiatalok, bővítenünk kellett a repertoárunkat kalotaszegivel és mezőségivel. Később aztán gyimesit meg felcsíkit is játszottunk, meg marosszékit, de ez főleg az ott tevékenykedő (Marosvásárhelyen a Regösök, Csíkszeredában a Barozda) zenekaroknak volt a sajátja.

Voltak-e mestereid vagy példaképeid a falusi prímások között? Hogyan kerültél kapcsolatba a magyarországi táncházi prímásokkal? Milyen kapcsolat alakult ki közöttetek?

Mesteremnek nem tekintek senkit, mert engem senki nem tanított a példaképeim közül, viszont voltak kedvenc muzsikusaim. Rajongtam például 'Csipás' fantasztikusan színes és ugyanakkor virtuóz hegedűjátékáért. A magyarországi táncházi zenészeket a kolozsvári táncházakban vagy gyűjtéseink során ismertem meg, más lehetőségünk nem volt, mivel mi nem jöhettünk ki Magyarországra. Azóta is jó kapcsolat van közöttünk.

A kezdeti időszakban a Bodzafa összeállítása többször változott. Mondanál valamit ezekről az évekről?

A Kiszáradt a bodzafa, hm... című "nótából" keletkezett az együttes neve. Az 1977 tavaszán, Panek Kati által még "Bodzafa, hm..."-nek titulált együttes tagjai, Katin kívül, Székely Levente, Sepsi Dezső, Könczei Árpád voltak. Az első erdélyi táncházban (februárban, Kolozsvárott, Kovács Ildikó bábszínházában) még Urszuly Kálmán osztálytársunk brácsázott és Porzsolt Antal bőgőzött, én ekkor voltam a táncoktató. A már említett nyári kettéváláskor a Bodzafa Székely Levente, Porzsolt Antal mellett Kostyák Alpárral és jómagammal egészült ki. A nagylemezekről ismert formáció leszerelésem után és Levente kinősülése folytán 1980-tól állandósult Kelemen László kontrással és Szalay Zoltán bőgőssel. Ez a felállás máig alkalomszeruen működik.

Milyen megpróbáltatásoknak voltak kitéve az erdélyi táncházak a hatalom részéről a nyolcvanas évek első felében?

Bár szálka voltunk a szemükben, ideig-óráig valamiért toleráltak bennünket. Kezdettől folyamatosan figyeltek (megvoltak a magunk besúgói is a táncházakban...), majd sorra szüntették be a táncházakat úgy, mint a tévé, valamint a rádió magyar adásait.

A nyolcvanas évek első felében három nagylemezen is szerepelt a Bodzafa, melyből egy volt önálló. Úgy tudom, ezek a lemezek is elég viszontagságos körülmények között születtek.

Lemez terén is ugyanaz történt, mint az előbb említett rádió- és tévéműsorokkal. A román folkloristákkal voltak nézeteltéréseink egyes tájegységek zenéjének a román vagy magyar eredetével kapcsolatosan, ezért nagyító alá volt véve a tevékenységünk. Ezért sem nézték jó szemmel, ha "kétes eredetű" magyar népzenei lemezek jelennek meg.

Már többször beszélgettem erdélyi zenészekkel, énekesekkel arról, hogy jó lenne az akkori lemezeket újra kiadni. Mi ennek a realitása? Mai füllel milyennek találod az akkori játékotokat? Ma is nyugodtan vállalod, vagy úgy érzed, már túlléptél rajta? (Ezt csak azért kérdezem, mert találkoztam már olyan zenésszel, aki nem technikai vagy jogvédelmi okok miatt nem erőlteti régi felvételei újbóli kiadását.)

Én úgy gondolom, hogy sokaknak kedves emlék lehet az akkori felvételek újrahallgatása, nosztalgiázás közben senki se fogja mérlegelni, hogy elég stílusos-e, technikailag és minőségileg megüti-e a mai felvételek szintjét. A rockzenében is lehet hallani a régi slágerek némelyikénél olykor gyermekded, primitív megoldásokat, a zenészek középszerűségét is észre lehet venni, mégis így jó. Én örülnék, ha sikerülne a jogi és egyéb problémákat megoldani, és ahogyan a feleségem ajánlotta, legalább egy válogatást megjelentetni a 70-es, 80-as évek Táncház-lemezeiből, mint ennek a mozgalomnak a kordokumentumát.

Hogyan bomlott fel a Bodzafa és te hogy kerültél Sepsiszentgyörgyre? Ott milyen zenélési lehetoségeid voltak?

A Bodzafa soha nem bomlott fel, csak objektív okok miatt hosszabb ideig szünetelt. Mint említettem, alkalomadtán összegyűlünk egy-egy koncert erejéig. Tavalyelőtt például egy erdélyi turnét szerveztünk a 25 év alkalmából, azelőtt pedig Panek Kati CD-jén muzsikáltunk együtt. Sepsiszentgyörgyre is a Bodzafa által kerültem: egy Ifjúmunkás matiné című előadás-sorozat szentgyörgyi állomásán kértek fel, hogy az akkori Vadrózsák - ma Háromszék Népi Együttes - prímása legyek. Többszöri nógatás után 1982-ben mondtam le a kolozsvári zenész életemről. A Vadrózsáknál csak zenélni kellett a megélhetésért, nem kellett raktárosként dolgoznom, mint Kolozsvárott, és lényegében a táncházat sem hagytam cserben. Csak máshol folytattam.

Sepsiszentgyörgyön is volt egy saját együttesed, a Kova. Erről az együttesről nem sokat tudhatunk, csak későbbi, magyarországi CD-den találkozhatunk ezzel a formációval.

Ez egy baráti társaság. A bőgős Tóth Istvánt még kolozsvári egyetemistaként ismertem meg, ő akkor a marosvásárhelyi Regösökben zenélt. A zenei főiskola elvégzése után Sepsiszentgyörgyre került, mint zenetanár, és amikor én is "megérkeztem", azonnal zenekart alapítottunk. A brácsás Soós Árpád, Vadrózsás kollégám volt, eleinte egy legénylakásban együtt is laktunk. Késobb csatlakozott hozzánk Moldován H. István (Kuki) is, aki szintén hegedűs és marosvásárhelyi. (Ma az Üsztürü zenekar tagja.) Kezdetben a Könczei Árpád által létrehozott Stúdió táncegyüttes kísérőzenekara voltunk, de heti rendszerességgel muzsikáltunk a táncházban, később koncerteztünk is. Lemezkészítésre akkoriban már senkinek sem adódott alkalma. Csak egy házilag készített felvétel maradt "hírmondónak" erről az időszakról (1982-89).

Más zenei műfajokkal foglalkoztál-e valaha behatóbban aktív zenészként? Szemben sok táncházi zenésszel, akik szívesen kalandoznak el a világzene, jazz, blues vagy más műfajokba, amennyire én eddig megismertelek, mindig az autentikus népzene következetes művelőjének láttalak.

Sepsiszentgyörgyön volt egy kamarazenekarunk, ahol a nagy klasszikusok mellett kortárs magyar és román műveket is előadtunk. A városban egy színház, egy kórus, egy hivatásos népi együttes volt, és a táncház, amit a Kova együttessel csináltunk, tehát pár muzsikus és színész elégítette ki a város kulturális igényét. Emlékszem, hogy Könczei Árpi, aki a néptáncegyüttest vezette, gyakran összeállt dzsesszelni a színház zenészeivel, vagy Tóth István, a kamarazenekarunk karmestere hol az én bőgősöm volt a népzenei fellépéseken, hol pedig a Vox Humana kórus tenorja. Emellett még természetesen hódoltunk másik szenvedélyünknek, és beálltunk a városi minifoci bajnokságba, ahol 1989-ben megnyertük a bajnokságot Pista barátommal. És hogy a kérdésre is válaszoljak, a népzenélés mellett más, táncszínházhoz való, feldolgozott, írt zenét is játszom. Főleg stúdiózenészként. De játszottam az Új Színházban, a Vérnászban, egy indiai filmben és a Vagabond című Szomjas-filmben is. Az 1100 év Európa közepén című 62 részes dokumentumfilm kísérőzenéjében is közreműködtem, amit CD-n a Fonó ki is adott. Közreműködtem egy bolgár CD-n két feldolgozásban, sőt annak idején, még Erdélyben, egy nótalemezen is én voltam a brácsás... Hirtelen ennyi jutott eszembe a "nem autentikus" zenész-tevékenységemről.
Ide tartozik még az az apróság, hogy Sepsiszentgyörgyön a munkaadóm, a Vadrózsák Népi Együttes - melynek tagjai közt a ma már az opera műfajban, a Bánk bán film címszerepéből ismert Kiss B. Attila is mint népdalénekes a kollégám és jó barátom volt - az előadásszámok és a bevétel teljesítése érdekében magyar és román sztárénekesekkel turnéztattak szerte az országban. És mondanom se kell, nem autentikus népdalénekesek voltak.
A katonaságnál pedig az ún. "művészbrigád"-ban a folk szakma román képviselőivel kellett együtt játszanom. Ennek megvolt az előnye is: ott tanultam meg gitározni valamelyest, amit most épp a Bihari együttes decemberi 50. évfordulós jubileumi műsorán fogok kamatoztatni. Ugyanis életemben eloször, egy számban - a Kólóban - nem hegedülni fogok, hanem nagy-nagy örömömre gitározni...

A kilencvenes évek elején aztán némi kerülővel te is eljutottál Magyarországra. Mi ennek a története? Gondolom, egy németországi letelepedés mellett is számos érv szólt.

Miután barátaink javarésze a 80-as években kivándorolt, lassan magunkra maradtunk. Feleségemmel ekkor úgy döntöttünk, hogy mi is eljövünk. Az egyszerűség kedvéért Németországba mentünk, mert ott éltek Júlia nejem szülei, testvére. Ott született meg kislányunk is, Dorka. Még csak 6 hetes volt, amikor átjöttünk Magyarországra, az általam időközben berendezett lakásba. Nem akartunk tovább maradni Kölnben, nehogy megszokjuk, és egy év után már Budapest volt az otthonunk. Rögeszménk volt, hogy ha már el kell jönni, csakis az anyaországba jöhetünk, kisebbségből kisebbségbe nem megy... Így is megszóltak bennünket.

Kelemen László meghívására azonnal ráakadtál a Budapest Táncegyüttesre, aminek azóta is vezető prímása vagy. Gondolom, alapvetoen kitartó, fegyelmezett ember vagy, ennek is köszönhető, hogy nem váltogatod sűrűn zenésztársaidat, munkahelyeidet. Talán az is segít, hogy Erdélyben is megszoktad egy hasonló együttes kíséretét. Azonkívül ez bizonyára egyfajta stabilitást is jelenthet egzisztenciálisan. Ennek viszont ára van: a táncosokat kell kiszolgálnod (bár egy bizonyos fokig ez a táncházakban is megvan), az együttes fellépéseihez és próbáihoz kell alkalmazkodnod, nem tervezhetsz szabadon saját együtteseddel. A játékban sem improvizálhatsz kedvedre, ahogy egy táncházban. Ezt hogy éled meg?

Manapság kevés olyan zenekar van, amely szabadúszóként fenn tudja tartani magát. A Budapest Táncegyüttes színvonala megfelel az én igényeimnek, kárpótol mindazokért, amit saját zenekarommal önállóan megvalósíthatnék, és ugyanakkor biztonságot is nyújt. Végül is 13 évig (1977 és 1990 között) kiélhettem a táncházmuzsikusi szenvedélyemet.

Mikor és kikkel alapítottad meg a Gázsa zenekart? Színpadon - a fentiekbol adódóan - ritkán látunk titeket, legtöbben talán két szólólemezetekről ismernek.

1993-ban Neuwirth Annamária, a Bihari együttes egyik vezetője, sokadik anonim fellépésünk után adta a Gázsa zenekar nevet a Bihari együttes akkori kísérőzenekarának, és ezek voltunk mi, a Budapest Táncegyüttes zenészeinek egy része. Évente 3-4 alkalommal felkérnek egy-egy koncertre, de a hivatásos együttes programja sokszor keresztbe tesz. Ezért, sokszor hosszú egyeztetések eredményeként sikerül különböző fellépéseket elvállalnunk. A rólam elnevezett zenekar többi tagja: Árendás Péter brácsás, Liber Endre cimbalmos-brácsás (ők ketten párhuzamosan a Tükröst is erősítik) és Liber Róbert bőgős (előtte, '96-ig Langer Zoltán volt).

A Gázsa zenekar lemezein kívül még a Budapest Táncegyüttes és a Háromszék Együttes különböző produkcióinak hanganyagai is megjelentek lemezen, illetve kazettán - bár ezek csak kevéssé és kiszámíthatatlanul kaphatók a kereskedelmi forgalomban -, továbbá mások lemezein is közreműködtél. Zeneileg mely felvételekre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikre és egyikre sem. Mindenféle közreműködés mások lemezein számomra megtiszteltetés, viszont, mint a legtöbb zenész, én sem vagyok soha megelégedve a saját lemezeimmel, kivétel ez alól a Budapesttől Kommandóig, ami végre tetszik.

Milyen nagyobb külföldi turnékon vettél részt a Budapest Táncegyüttessel, illetve a Gázsa zenekarral?

A Budapest Táncegyüttessel Japánban, az Egyesült Államokban és Mexikóban voltunk hosszabb turnén. És persze a Felvidéken, Erdélyben, no meg Európa számos városában tartottunk előadásokat, többek között a frankfurti könyvvásáron, Schönbrunnban, Prágában stb.
A Gázsa zenekarral rövidebb kiruccanásaink voltak Tajvanon, Indiában, Japánban és több európai országban (Hollandia, Olaszország - Szardínia -, Spanyolország, Németország, Franciaország stb.). Az idei egyesült államokbeli turnénk volt a leghosszabb. Az öthetes koncertsorozaton a washingtoni filharmonikusokkal is tartottunk közösen egy Bartók-Liszt-Brahms-műveket tartalmazó, és azok népzenei gyökereiről szóló koncertet.

Tudom, hogy Erdély délkeleti csücskében nyaranta egy tánctáborban muzsikálsz Kommandón. Mióta jársz oda és kik ott a zenésztársaid? Miért pont ezt a helyet választottátok? Tartasz-e más zenei kapcsolatot Erdéllyel, figyelemmel kíséred-e az ottani történéseket mostanában?

Kommandót a barátom, Deák Gyula szervezi már hetedik éve. A második tánctáborba a szászcsávási zenekar mellé meghívta a Gázsa zenekart is. Azóta minden évben ott vagyok különböző zenész kollegákkal. Sajnos az időm - főleg nyáron - kevés, emiatt nem tudok más táborba is ellátogatni. Kommandót a hely varázsa miatt is szeretjük, a lányom hallani sem akar róla, hogy valamelyik évben kihagyjuk. Volt már olyan, hogy egy mexikói, a másik évben meg egy korzikai turnét mondtam le emiatt. Nekem ez a nyaralásom, itt muzsikálhatok önfeledten, szórakozok és kikapcsolódok, és mindezt a családommal együtt.

Van-e olyan törekvésed, hogy igyekezz minél többet lemezre vinni abból, amit tudsz? A 2004-es Szezonnyitó Táncházon például egy olyan kitűnő Küküllő menti táncrendet produkáltatok, hogy azonnal azt "reklamáltam", miért nincs meg ez lemezen. (Szerencsére a hangtechnikus rögzítette.) De hány ilyen lehet még!

Nem tartom helyesnek, hogy egy zenekar évente akár kétszer-háromszor is előrukkoljon egy újabb lemezzel, ha nincs valami különleges mondanivalója a zenén keresztül. A se szeri, se száma népzenei összeállítások úgysem pótolják az élő muzsikát. Manapság mindenki készíthet felvételt egy táncházról, egy koncertről, egy CD megjelentetése viszont nagyon drága. A Küküllő menti felvételt a Szezonnyitóról, sőt az amerikai koncertfelvételünket is ki lehetne adni, de ez csak annak nyújt igazi élményt, aki azon személyesen jelen volt.

Ebben nem vagyok biztos, hiszen az "élő" felvételek nagyon divatosak. De szóljunk a családodról is! Ha jól tudom, nem csak te, hanem feleséged és lányod is lelkes híve a népzenének, néptáncnak. Ezt azért gondolom, mert tudom, hogy a feleséged zenetanár, a lányod táncol, s mint említetted, a nyári táborokba is szívesen járnak.

A lányom imád táncolni, már nyolcadik éve jár a Bihari János Néptáncegyüttesbe. Emellett zenél is, a tanára szerint nagyon tehetséges zongorista, bár "ő még csak tizennégy...". A feleségem, aki csellótanár, legtöbbször elkísér a mulatságokba, és bár ő is nagyon szeret(ne) táncolni, én csak "húzom..."

Bár nincs saját táncházatok, talán mégis nyomon tudod követni a táncházak látogatottságának alakulását. Azonkívül a népzenére épülő színpadi produkciók sikerességét is láthatod itthon és külföldi turnéitokon. Eddigi tapasztalatod alapján hogyan látod a magyar népzene és néptánc jövőjét?

Stagnálónak. Az érdeklődés iránta pont olyan napjainkban is, mint a '70-es években volt: itthon ugyanaz a szűk réteg (amatőr táncos, zenész-barát stb.) jár táncházba a hétköznapokon, mint régen, a külföldiek pedig pont olyan lelkesek, ha magyar zenét hallanak, vagy magyar táncot látnak. Az egyetlen továbblépést a tánctáborok megszaporodásában látom.

Milyen terveid vannak a közeljövőre? Számíthatunk-e újabb Gázsa CD-re?

Egyelőre nincs szándékomban újabb CD-t készíteni, de az utolsó szóló lemezem elott is ezt mondtam. Aztán jött az ihlet...
ABKAROVITS ENDRE (Eger)

Vissza a sajtómegjelenésekhez


Laptető   Vissza