
A "Budapesttõl Kommandóig" cím
kicsit megtévesztõ, beugratós. Aki nem járt ezen
az eldugott erdélyi településen, az most nem érti
"hogy kerül a csizma az asztalra?" Mármint a magyar fõvárosnak
mi köze lehet egy harci alakulathoz?! Nos: Kommandó az erdélyi
Háromszékben, Sepsiszentgyörgytõl 50 km-re elhelyezkedõ
kis falu, fönn a hegy tetején, körülbelül 1000 m
magasan, a Keleti- és Déli-Kárpátok csücskénél
van. Deák Gyula, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes
igazgatója immár ötödik alkalommal rendezi meg ott azt
a néptánc-tábort, ahol szászcsávási
és õrkõi cigánytáncokat lehet tanulni. Ez
utóbbinak a zenéjét pedig jómagam szolgáltatom
a kezdetek óta hol a Gázsa zenekarral, hol pedig
régi zenész barátaimmal.
Az öt évvel ezelott megjelent szólólemezem
után ezen a CD-n - egy szám kivételével - a Gázsa
zenekar mutatkozik meg több zenészbarát társaságában.
Az egy kivétel a Budapest Táncegyüttes zenekaraként
mûködõ formáció, amit szintén Gázsa
zenekarként szoktak emlegetni, lévén, hogy ott
is én vagyok a vezetõ prímás, idestova tíz
éve.
Az évek során többször változott
a zenekar összetétele. Legutóbb éppen Felvidékrõl
csatlakozott hozzánk egy prímás, õ "hozta"
azt a kürti anyagot, amivel indul ez a "zeneutazás" a
kommandói tábor felé.
A második állomás egy rövid kiruccanás
a magyarországi románokhoz, akiknek a zenéjét erdélyi
létemre jobban szeretem, mint az otthoniakét!
Kalotaszeg mellett csak úgy elmenni, nem lehet, különösen
egy népzenésznek nem. A meghívott zenészbarátaimmal
együtt azt kívánjuk bemutatni, hogy azonos dallamokat hogyan
szólaltattak meg különféle falusi hegedûsök
ezen a vidéken.
Az „Emlék” nevet azért kapta a következõ
füzesi "ritka-fogásolás", mert ezt már annak
idején a Bodzafa együttessel bakelitlemezre játszottuk, de
ki hallgat ma már ilyet… Aztán rögtön egy másik
mezõségi falu jön sorra, ahol megboldogult legénykoromban
sokat muzsikáltunk bálokat, lakodalmakat. Ez meg ennek állít
emléket.
Zenei párbeszéd, cifrák "szószátyárkodása",
"kánonkodás", ezek mind a cimbalom-hegedû "párbajt"
fedik, ami zenei közjátékok hada egy magyarói verbunk
körül. A parasztzenészek ezen a Maros menti vidéken
elõszeretettel használják a dallamok utáni, szûnni
nem akaró "cifrázást", innen az ötlet.
És megérkeztünk az õrkõi zenéhez.
Elsõ hallásra nekem az volt a véleményem, hogy összeeszkábált,
több vidékrõl összeszedett zenérõl van
szó. Az egyik dallam tipikusan kalotaszegi, a másikat addig csak
Mezõségen hallottam játszani, de fõleg a Küküllõ
menti muzsikára emlékeztet. Amikor Rémuszt és társait
megláttam táncolni a kommandói táborban, többé
nem hasonlítgattam az õrkõi zenét semmihez; olyan
virtuozitást és dinamizmust tapasztaltam, amit csak ilyen zenére
és pontosan ezekre lehet így eltáncolni. Ezért választottam
záró számnak az õrkõi cigányzenét,
így, megelevenített formájában, hogy megpróbáljam
éreztetni, érzékeltetni azt a hangulatot, amit jómagam
is átéltem ottlétemkor.
Végezetül pedig szeretném megköszönni
az összes közremûködõnek az önzetlen segítségét,
amivel az itt hallható zenéket gazdagították, nélkülük
elképzeléseimet nem tudtam volna valóra váltani.
P.I. Gázsa
Ízelítő a CD-n felcsendűlő dalokból
Albumok listája
|