A "Budapesttõl Kommandóig" cím kicsit megtévesztõ, beugratós. Aki nem járt ezen az eldugott erdélyi településen, az most nem érti "hogy kerül a csizma az asztalra?" Mármint a magyar fõvárosnak mi köze lehet egy harci alakulathoz?! Nos: Kommandó az erdélyi Háromszékben, Sepsiszentgyörgytõl 50 km-re elhelyezkedõ kis falu, fönn a hegy tetején, körülbelül 1000 m magasan, a Keleti- és Déli-Kárpátok csücskénél van. Deák Gyula, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes igazgatója immár ötödik alkalommal rendezi meg ott azt a néptánc-tábort, ahol szászcsávási és õrkõi cigánytáncokat lehet tanulni. Ez utóbbinak a zenéjét pedig jómagam szolgáltatom a kezdetek óta hol a Gázsa zenekarral, hol pedig régi zenész barátaimmal.

Az öt évvel ezelott megjelent szólólemezem után ezen a CD-n - egy szám kivételével - a Gázsa zenekar mutatkozik meg több zenészbarát társaságában. Az egy kivétel a Budapest Táncegyüttes zenekaraként mûködõ formáció, amit szintén Gázsa zenekarként szoktak emlegetni, lévén, hogy ott is én vagyok a vezetõ prímás, idestova tíz éve.

Az évek során többször változott a zenekar összetétele. Legutóbb éppen Felvidékrõl csatlakozott hozzánk egy prímás, õ "hozta" azt a kürti anyagot, amivel indul ez a "zeneutazás" a kommandói tábor felé.

A második állomás egy rövid kiruccanás a magyarországi románokhoz, akiknek a zenéjét erdélyi létemre jobban szeretem, mint az otthoniakét!

Kalotaszeg mellett csak úgy elmenni, nem lehet, különösen egy népzenésznek nem. A meghívott zenészbarátaimmal együtt azt kívánjuk bemutatni, hogy azonos dallamokat hogyan szólaltattak meg különféle falusi hegedûsök ezen a vidéken.

Az „Emlék” nevet azért kapta a következõ füzesi "ritka-fogásolás", mert ezt már annak idején a Bodzafa együttessel bakelitlemezre játszottuk, de ki hallgat ma már ilyet… Aztán rögtön egy másik mezõségi falu jön sorra, ahol megboldogult legénykoromban sokat muzsikáltunk bálokat, lakodalmakat. Ez meg ennek állít emléket.

Zenei párbeszéd, cifrák "szószátyárkodása", "kánonkodás", ezek mind a cimbalom-hegedû "párbajt" fedik, ami zenei közjátékok hada egy magyarói verbunk körül. A parasztzenészek ezen a Maros menti vidéken elõszeretettel használják a dallamok utáni, szûnni nem akaró "cifrázást", innen az ötlet.

És megérkeztünk az õrkõi zenéhez. Elsõ hallásra nekem az volt a véleményem, hogy összeeszkábált, több vidékrõl összeszedett zenérõl van szó. Az egyik dallam tipikusan kalotaszegi, a másikat addig csak Mezõségen hallottam játszani, de fõleg a Küküllõ menti muzsikára emlékeztet. Amikor Rémuszt és társait megláttam táncolni a kommandói táborban, többé nem hasonlítgattam az õrkõi zenét semmihez; olyan virtuozitást és dinamizmust tapasztaltam, amit csak ilyen zenére és pontosan ezekre lehet így eltáncolni. Ezért választottam záró számnak az õrkõi cigányzenét, így, megelevenített formájában, hogy megpróbáljam éreztetni, érzékeltetni azt a hangulatot, amit jómagam is átéltem ottlétemkor.

Végezetül pedig szeretném megköszönni az összes közremûködõnek az önzetlen segítségét, amivel az itt hallható zenéket gazdagították, nélkülük elképzeléseimet nem tudtam volna valóra váltani.

P.I. Gázsa

Ízelítő a CD-n felcsendűlő dalokból

Albumok listája